A Sony Ericsson K850 a jelenlegi legjobb kamerával ellátott SE mobil. Ezen kis összehasonlításban egy abszolút igazságtalan megmérettetésnek tesszük ki, mégpedig a belépő szintű Nikon D40 d-SLR ellenében. Mindkét „fényképező” rendelkezik autofókusszal és Xenon vakuval is, de vajh’ akkor mi a különbség? Most erre keressük a választ:
A Nikon D40 egy belépőszintű d-SLR fényképező a Sony által gyártott 3:2 formátumú, 23,7x15,5 milliméteres CCD szenzorral. Ez az érzékelő lapka 6,02 megapixeles felbontásra képes, vagyis maximum 3008x200 pixelre, ami 7502 pixelt jelent négyzetmilliméterenként.
A K850-ben szintén Sony gyártmányú CMOS érzékelő van, de csak 5,22x3,91 milliméter a fizikai mérete (4:3 képarány). 5,04 megapixel a maximális felbontása, ami 2592x1944 pixeles képeket jelent, tehát 118532 képpontot négyzetmilliméterenként.
Ha ez igaz, akkor miért állítják mégis a telefongyártók, hogy a csúcstelefonok képesek kiváltani a hagyományos fényképezőket? Nos, elsősorban, hogy több ember vegye meg a készülékeket. Másodrészről viszont azért, mert a telefonokba igen erős zajcsökkentő eljárásokat építenek. A Sony Ericsson K850 (de a többi kamerás telefon is) sokkal zajosabb képeket készít, mint a Nikon D40, de mégsem 16-szor zajosabbat, köszönhetően a szoftveres képjavítási mechanizmusoknak.
Már csak az a kérdés, hogy jót tesz-e ez a zajcsökkentés a képeknek? A válasz igen és nem. A zajcsökkentés hatására érezhetően javul a képminőség, sokkal élvezhetőbbé válik, de az eljárás, ami elmossa a zajpöttyöket, egyidőben fontos részleteket is törölhet. Épp ezért a gyártók folyamatosan fejlesztik a képjavító eljárásokat, de fontos tudni, hogy még mindig a nagyobb képérzékelővel bíró kamera vásárlása ajánlott a kisebb zajosodás érdekében.
Első lépések
Mielőtt még belekezdhettünk volna az összehasonlításba a fair play érdekében egyeztetni kellett a két fényképező fókusztávolságát. A K850-ben használt SONY IMX020 szenzor 5,22 milliméteres fókusztávval bír, ezért kicsit számolgatnom kellett, hogy a D40-nek is megfelelő legyen a beállítása.
23,7 mm osztva a K850 5,22 milliméteres fókusztávjával 4,54-et ad – ezt felszorozva az jön ki, hogy a D40-en 23,5 milliméteres beállítás szükséges. Pont ilyen értéket sajnos nem volt módomban beállítani a D40-en, mivel ehhez nem elég precíz, de a fókusztáv mindig valahol 23 és 24 között lesz a mintaképeknél.
A rekesz a K850-ben f/2,8 értéken van fixálva gyárilag. A D40-ben ez állítható f/9 – f/3,8 között.
Minden más paramétert illetően automatikus beállításokat használtam.
Menjünk terepre
Az cikk szövegében elhelyezett mintaképek mind vágottak, hogy kiférjenek az oldalra. A képekre kattintva érhetők el az eredeti képek, amelyeken semmilyen módosítás nem történt.
1. kép: A fényképek nyitott ablakon át készültek, azonos szögből. Napos idő volt, tehát nem volt szükség extra fényerőre. A D40 esetében – köszönhetően a nagy szenzor- és pixelméretnek – rövid záridő is elegendő volt a képkészítéshez (1/2000 másodperc). A K850-nek jóval hosszabb záridőre volt szüksége (1/125 másodperc), ezért a kép túlexponált és színtelen lett.
3. kép: Ismét egy ablakból készített kinti kép. A kép tele van apró részletekkel - sok emberrel és fával. Mindkét kép jól eltalált lett fény szempontjából, bár a K850 kissé alulmaradt, mivel a színei hidegebbek lettek. A telefon a kis érzékelőjének hála egy csomó fontos képinformációt elhagyott, bár igazából jobb képet csinált, mint vártam. Összességében a D40 szebben dolgozott, nincs látható nyoma az olyan színes éleknek, ami a K850-nél jellemző.
4. kép: Benti kép, makró módban, 15 centiről fényképezve. Meglepő, de a K850 képén sokkal jobbak lettek a színek, mint a D40-én. Mint korábban említettem a D40-ben a legkisebb rekeszérték f/3,8, ami a jelen esetben úgy köszön vissza, hogy a TV feliratának csak az eleje éles. A K850 képén nincs ilyen gond, viszont helyette az élek jobban elmosódottak. A záridők 1/20 a K850-nél és 1/60 a D40-nél.
5. kép: Egy könnyedebb kép egyenes vonalakkal és nem túl sok részlettel. A K850 színei most jobbak lettek, mint a D40-é, érezhetően telítettebbek és életszerűbbek. A D40 viszont sokkal élesebb képet csinált, és ez ismét a nagyobb képérzékelőnek köszönhető (a K850 a zajcsökkentés során az éleket is elmosta kissé). Összességében a K850 jó munkát végzett.
6. kép: Benti kép, rossz fényviszonyok mellett, vakuval. A K850 képe elmosódott lett, a színek elkentek és sok részlet elveszett – egyértelműen a D40 a nyerő.
7. kép: Makró mód és vaku egyszerre. Egyre inkább látszik, hogy a K850 elvérzik, ha használnia kell a Xenon vakut: elvesztek a doboz színei és a háttér is sötét lett. A jobb felső sarokban keletkezett zajra is felhívnám a figyelmet, ami a D40-nél egyáltalán nem jelentkezett. Ismét a kis szenzor a hunyó, és mint korábban, most is sok részlet feláldozásra került. A vaku miatt a K850 túl gyors – 1/250 másodperces – záridőt használt, pedig az 1/60-as idő az ideális.
8. kép: Benti kép, jó fényviszonyok mellett. Már első ránézésre egyértelmű, hogy a K850 egy csomó részletet elhagyott, és a kép kissé színtelen, homályos, mindez a zajcsökkentés miatt. A D40 képével összemérve ez leginkább a háttérben lévő táskákon és a lámpa „drótján” látszik. 
9. kép: Benti kép, rossz fényviszonyok, vaku nélkül. A K850-nel csak harmadjára sikerült elfogadható képet csinálnom, de még így is extrém magas zajszintet produkált, arról nem is beszélve, hogy minden milyen elkent. Meglepetésre a záridő 1/20-ra volt állítódva, ami csak kétszer annyi, mint a D40 1/40-e. Bár a D40 képe sem lett tökéletes, de mégis fényévekkel jobb vetélytársáénál.
10. kép: Makró mód, a kamerák mélységélességét tesztelve. Magasan a D40 lett a győztes. Gyönyörű, éles kép, tökéletes színvisszaadással és szép mélységélesség hatással, f/4 rekesz mellett. A K850 színei kissé haloványabbak és a várt képi hatás szinte teljes egészében elmaradt.
11. kép: Rossz fényviszonyok, makró mód, vaku nélkül. Mielőtt kielemeznénk a képeket meg kell említenem, hogy a D40-et egy picivel közelebb helyeztem a témához a fókuszálás után, ezért kissé elmosódottabb a kép. Persze ez mit sem változtat azon, hogy a D40 itt is jobb képet csinált. A K850 a feketéket kivilágosította és az éleket elmosta.
12. kép: Kinti teszt, tökéletes fényviszonyok mellett. Mindkét fényképező szép és helyes színeket adott vissza. A D40 képe néhol kissé túl világos, a K850-é viszont néhol túl sötét. Ennél a beállításnál nem jött elő a K850 „élszínezése”, de mégis a D40 képe lett a szebb, részletgazdagabb.
Összefoglalás
Ezek után a kérdés, hogy használható a telefon önálló fényképezőt kiváltó mindenesként? Nos, nem igazán. A kisméretű érzékelő miatt a telefonok szoftvere túl sok utómunkát kénytelen csinálni a képekkel, és ez érezhető nyomot hagy a végeredményen. Aki komolyan veszi a fényképezést, az ruházzon be egy d-SLR gépbe, vagy egy felsőkategóriás kompakt típusba. A telefonok fényképezője csupán az olyan gyors és váratlan eseményekhez ajánlott, amelyeknél épp nincs nálunk egy „rendes” gép, vagy nincs időnk elővenni.
A tesztet a blog.se-nse.net készítette. Az eredeti teszt az alábbi címen olvasható: http://blog.se-nse.net/reviews/camera-shoot-out-nikon-d40-vs-sony-ericsson-k850/
Kiegészítés: aki esetleg jobban érdeklődik, hogy mi a különbség a CCD és CMOS érzékelők között, az tekintse meg korábbi cikkünket a témáról.
Üdv Laci
